MIT ESZIK A BALATONI PONTY?

Igazi strandidőben volt szerencsénk horgászni az erős északi szél ellenére

Ha valaki a címben feltett kérdésre teljes bizonyossággal tud válaszolni, akkor az feltehetően nem horgászott még eleget a magyar tenger partján ahhoz, hogy tudja, a legeredményesebb csalik is bármikor cserbenhagyhatnak minket a rapszódikus étvágyú balatoni pontyok megfogásában. Én sem fogom megkísérelni megfejteni pocakos barátaink hangulatingadozásait, azonban a teljesség igénye nélkül szeretnék megosztani veletek pár gondolatot, amelyek megfogalmazódtak bennem legutóbbi fonyódi horgászatunk során.

Idén sem maradhatott el a már-már hagyománnyá avanzsálódó balatoni horgászatunk, a Fonyódi Agapé amelyet a tavalyihoz hasonlóan bő 72 órásra terveztünk. A túra során 15 pontyot fogtunk 7 kg-os átlagsúllyal, a legnagyobb hal súlya megközelítette a 15 kilót. Parttól 120 méteren alakítottuk ki sávos etetésünket, amelyet dobva horgásztunk meg.

A víz hőmérséklete 21-ről 24 fokra emelkedett a túra végére, és mindhárom nap során erős 20-50 km/h-ás északi szélben horgásztunk. Az alapozóetetést egy nagyobb, 250-300 négyzetméteres területen végeztük el 20 kiló főzött takarmány kukoricából, tigrismogyoróból, kenderből és kölesből álló keverékkel a horgászat megkezdése előtt egy nappal. Ezt követően a magok arányát fokozatosan csökkentettük a 24 és 30 mm-es BaitBait golyók javára és az egymástól 40 méterre elhelyezett dőlőbólyák közé koncentráltuk azt. A túrára a fűszeres, magas Robin Red tartalmú Ébredő Erővel és a kagylós, algás alappal rendelkező Hívó Szóval készültünk. A horgászhelyre jellemző a déli parthoz képest hirtelen mélyülő víz és a sziklás meder, amelyet kagylópadok tarkítanak.

20 és 24 fok között megfigyelhető a Balatonon a vándorkagylók „virágzása”, ami az általunk horgászott szakaszon is meghatározó jelenség. Korábbi tapasztalataim alapján a kagylós, magas GLM tartalmú bojlik verhetetlenek voltak, erre azonban rácáfolt legutóbbi horgászatunk: 15-ből 11 halunk érkezett az Ébredő Erőre, míg csupán négy a kagylós Hívó Szóra. A haltartóban és a bölcsőben összegyűlt megemésztett táplálék alapján a pontyok az etetésen felkínált csalik közül egyértelműen a tigrismogyorót és a z Ébredő Erőt favorizálták, továbbá rengeteg megemésztett kagylóhélyból ítélve vándorkagylót is előszeretettel fogyasztottak.

Emésztett tigrismogyoróval és kagylóhéjjal telt meg a pontyszákunk a halak visszaengedése után

Fonyódon jól megfigyelhető, hogy a balatoni pontyok a kora tavaszi időszakban a gyorsabban melegedő, sekélyebb részeket keresik fel, amit alátámaszt a fonyódligeti Árpád-parti szakasz eredményessége. A Fonyódi-árok névre keresztelt Bozót-csatorna nagy mennyiségű természetes táplálékot juttat a tóba, amely odavonzza a vermelés során megéhezett pontyokat. Ebben az időszakban a mélyebb, akadósabb szakaszon jóval nehezebb halat fogni. Ahogy a víz hőmérséklete melegszik a nyárhoz közeledve, fokozatosan vándorolnak át a pontyok a sekélyebb vizekből a mélyebb akadósorra. A sikeresség szempontjából tehát létfontosságú volt a megfelelő helyválasztás, amelyet a pontyok meg is háláltak jelenlétükkel. Általános jelenség a déli parton, hogy erős északi szélben jobb a kapás. Ennek oka egyrészt az, hogy a szél miatt kialakult hullámzás felkavarja a letisztult vizet, amelyben a pontyok közelebb merészkednek a parthoz, illetve az erős áramlás a déli part felé tereli a halakat. Ezt a mondást a mi túránk sem cáfolta meg, sőt azt vettük észre, hogy etetésünk szélhez közelebb eső oldalát horgászó készségek kapásjelzői gyakrabban szólaltak meg, mint az etetésünk másik oldalát vallató botok jelzői. A Balatonra jellemző erős hullámzás miatt az etetőbojlijainkat mindig feleztük, biztosítva ezzel az etetésünk helybenmaradását.

Az etetésünket egy általam jól ismert és gyakran horgászott törésen helyeztük el. Itt 5 métert megtéve a horgászat alkalmával mért magas vízállás mellett 2-ről 2.5 méterre mélyült a vízoszlop. Az első nap folyamán csak 10 kiló feletti pontyokat mérlegeltünk és további két jelentkező is túljárt az eszünkön a kagylós-sziklás terepet kihasználva, ami bizakodásra adott okot. Általános tapasztalatunk, hogy minél régebb óta etetünk, annál nagyobb eséllyel találnak rá a nagyobb testű pontyok az etetésünkre. A túra végéhez közeledve fokozatosan csökkent a fogott halak átlagsúlya. A második és harmadik napon megszaporodtak a kapásaink, azonban várakozásainkkal ellentétben a halak mérete is fokozatosan csökkent. Hiába horgásztunk két összefaragott 24 mm-es vagy 30 mm-es golyóval, nem tudtuk szelektálni a nagyobb halakat. A horgászat előtt nem sejtettem, hogy egy dobós balatoni peca után a 7 kilós átlagsúly miatt fogok sopánkodni, de az erős kezdésen felbuzdulva bíztunk benne, hogy nem az első nap fogott 15 kilós tükörponty lesz a legnagyobb halunk.

A túrát követően sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan tudtunk volna több nagytestű pontyot fogni. A válasz feltehetően nem a csali méretében, hanem a felkínálás helyében keresendő. A nagyobb méretű golyókkal nem tudtuk már meghorgászni az optimális távolságot, és elképzelhető, hogy egy szem 20 mm-es, az etetésen 5-10 méterrel túldobott készséggel a túra hátralévő részében is elcsíphettünk volna egy-egy termetesebb halat. Ezt sosem fogjuk megtudni biztosan, de a következő alkalommal, ha nem sikerül szelektálnunk az elképzeléseinknek megfelelően a nagyobb halakat az etetésünkről, akkor egészen biztosan meg fogom próbálni a fent leírt helyváltoztatást a csali méretének növelése helyett.