VALLATÁS A VADKANON
- Szilárd Burján
- 2021. máj. 19.
- 7 perc olvasás
Aki az esős, hideg időnek örül, annak sok örömben lehetett része idén tavasszal. Ebben az értelemben a legutolsó, vadkan-tavi horgászatom igazi örömóda volt; mind a véget nem érő eső mind a várakozásokat felülmúló horgászsikerek miatt.
A Vadkan-tó a szívünk csücske. Sok kedves emlék fűz hozzá. Minden körülmény adott a nagyszerű horgászathoz: a táj csodálatos, megunhatatlan; a tógazdával s a halőrökkel folytatott baráti beszélgetések soha nem felszínesek, sőt mindig lehet tanulni tőlük valamit. A halállomány igen gazdag, nem ritka a kapitális fogás (tavaly októberben egy 25 kilós pontyot fogtak mellettünk), s ha jó időben, jól átgondolva próbálkozunk, akkor a tó hibátlan torpedói közül foghatunk szép számmal. „Május idusán” az én tervem is ez volt: szákba terelgetni egy amurt.
ELŐKÉSZÜLETEK
Míg több eredményes vadkan-tavi horgászat van már a hátunk mögött, amurt még soha nem fogtunk. Vagy túl korán, vagy túl későn érkeztünk azok szerint, akik jobban ismerik a tavat, mint a saját tenyerüket. Az utolsó vadkanos vallatások során (2020 októbere, majd 2021 februárja) már tudatosan kérdezősködtem azzal a céllal, hogy pótoljam ezt a hiányosságot és horogra csaljam az első vadkan-tavi amuromat. Időpont, horgászplacc, etetés, csalizás mind meghatározói a terv sikeres megvalósításának. A vélemények, tanácsok sok területen eltértek, azonban az időpont tekintetében nem voltak nagy különbségek: május derekát kell megcélozni.
Ez rendben is van, hiszen májusban már bárhol egészséges gondolatnak számít az amurok célbavétele, hacsak májusban nem lennének még rendszeresen farkasordító hidegek, mint idén tavasszal. Erről a horgászhely lefoglalásakor, februárban, még nem tudhattam s a terveket nem szeretem változtatni, így a választott hét elején már lázasan aromásítottam a magokat s a bojlikat a biciklitároló meghitt sötétjében.
A placc kiválasztása okozza számomra mindig a legtöbb fejtörést annak dacára, hogy a szóban forgó víz összes pályáját ismerem nagyjából. Ha nem is horgásztam még egyes szektorokat, korábbi horgászatok csendes hétköznapjain radarral azért már arra kanyarodtam, így elegendő információ állt a rendelkezésemre. A tó gát felőli része mélyebb, meglehetősen egyenletesen iszapos, hozzáértő kezek számára könnyen megtalálható keményebb platókkal. Hidegebb időben ez a megbízható tapasztalataim szerint. A másik oldal vize sekélyebb, ennek megfelelően több kora nyári örömpeca emlékképe jut eszembe az itt kialakított állásokról. Az átmeneti rész a tó közepén pedig arányos átmenetet képez a két véglet között. Ide szólt az én jegyem, ebben a részben hittem.
KEZDETI LUBICKOLÁSOK
Az érkezésünk napján kitartóan, makacsul öntözték fentről a vetést a szürkésbarna felhők. A mi állásunkon, a fél tízesen, amilyen nagy a stég, olyan kicsi a sátrazásra alkalmas felület s az is csak jó indulattal nevezhető alkalmasnak, hiszen sóder borítja a talajt. Ha heverészni nem is a legkomfortosabb, a sár ellen legalább bombabiztos, ami ebben a történetben nagy ajándéknak bizonyult. Az esőnek az elejére nem emlékeztünk, a végét nem tudtuk megjósolni. Érkezésünk pillanatában ránk kacsintott a lehetőség, alább hagyott az esőzés heve, s ezt mi a sátrak felállítására és a bázis kialakítására használtuk. A szokásos felállástól eltérően ezúttal nem csapattársammal, Petivel, hanem a párommal, Esztivel és kiskutyánkkal, Bercikével érkeztem. A 14 hetes törpetacskó Bercikének ez volt élete első horgászata. Minden illatot, hangot, látványt megcsodált.
A táborhely kialakítása nem volt teljesen zökkenőmentes. Míg mi Esztivel a fejünket vakartuk, hogy a rendelkezésünkre álló szűkös területen hogyan állítunk fel két terebélyes sátrat, addig Bercike felfedezőútra indult a stégen és annak közvetlen környezetében. Szabadelvű szülő vagyok, azt gondoltam, hogy Bercike tanul majd a saját hibáiból, ha esetleg hébe-hóba becsúszik egy-egy malőr. Az elismert horgászkutyává válásig hosszú út vezet s Bercike erről már tudna mesélni. Addig-addig nézegette magát a tó tükrében a stégről, nem törődve az anyai intelmekkel, hogy saját tacskói hosszáról megfeledkezve a bal hátsó lába légüres térbe tévedt s ez magával rántotta a test többi részét is. Bercike vízbe esett. Én nem aggódtam túl, mert minden kutya tud úszni. A párom ennél hirtelenebb volt, Bercikétől kedvet kapva a fürdőzésre, biztos, ami biztos térdig azért Ő is megmártózott míg a kutya után kalimpált. Ez jól kezdődik, gondoltam magamban.
MÉRNÖKI HORGÁSZAT
A táborhely komfortossá tételét már Esztire és Bercikére bíztam, akik már a legényesen felhúzott sátorban tudtak szárazabb ruhába bújni s melegedni. Én végre ladikba pattantam s indultam, hogy a gyakorlatban próbáljam ki részletesen átgondolt stratégiám. Három etetést terveztem: egy amurosat, egy nagypontyosat és egy „vésztartalékot”, amit csak utolsó nap kezdek el horgászni s addig minden hajnalban és napnyugtakor terítek oda etetőanyagot korlátozott mennyiségben.
Az 1. bója helyét a stégemtől jobbra jelöltem ki. A meder egyenletes volt, hosszasan tapogattam az iszapban, de említésre méltó felkeményedést nem találtam. Így radarral kezdtem el keresgélni egy kis hínárost, vagy növényzetet, melytől haltartó helyet reméltem. Találtam is egy ígéretesnek látszó helyet, melyet gyorsan megjelöltem és elkezdtem az alapozó etetést. Az amuroknak szánt kaja enyhén erjesztett tigrisből, kukoricából és kenderből állt, melyet amuros aromával varázsoltam vonzóbbá. Egy héten keresztül barátkoztak a húsos ládában az aromák. A 2. bója volt a nagypontyos. Makacsul elhatároztam, hogy szigorúan szelektálom a kistestű pontyokat, mert ezen a tavon néhányszor már okoztak álmatlan éjszakákat. Ide csak bojlikkal és pellettel készültem: 24 mm-es BaitBait Ébredő Erő felezve, 24 mm-es CC Moore Odyssey egészben, saját dipjében aromásítva és közepes méretű halibut pellet került az etetővödörbe. Az indulás előtti éjszaka ezt a mixet belocsoltam a Vadkan-tavon már sokszor bizonyított Nash Squid & Krill Plume Juice készítményével. A 3. bója, a cserejátékos pedig enyhén erjesztett magmixet és bojlis mixet összekeverve kapott.
Tartalmas, házi magmix
A partra érkezve azonnal hozzáláttam, hogy elkészüljek a dobós pecára. Elkényelmesedtem az utóbbi időkben, hozzászoktam a behúzós horgászathoz, ámde a Vadkan-völgy tavának sekélyes részén kialakított horgászhelyein nem megengedett a behordás. Csónakból csak bójázni és etetni szabad. Most sem kívántam elkezdeni a dobálást, ugyanakkor a kezdeti bénázás és akklimatizálódás után jó érzéssel töltöttek el a 100 méter körüli pontos dobások az etetések szélére.3,5 librás botokkal, 14 ezres Shimano Speedmaster orsókkal dolgoztam. 24-es főzsinóromra vastagodó monofil dobóelőkét erősítettem s az elhagyós szerelék lelkét a 100 grammos dobóólom jelentette. Ez volt az első, hogy 120, vagy 110 grammos ólomról 100-asra váltottam s úgy érzem, hogy még barátkoznom kell ezekkel a könnyebb ólmokkal, mert ezt nem érzem a szerelem első dobásra tipikus esetének. Éles lövészet előtt gyakoroltam és dobtam néhányat horog nélkül. Amikor már elégedett voltam, csak akkor jöttek a horogelőkék.
Távdobó orsó
Több, különböző csalizási ötletem volt, melyből az amuros volt a legfontosabb, hiszen a túra célhala egy amur volt. A hajszálelőkére két darab 20-as, erősen szilvás bojli került nagy körültekintéssel lefarigcsálva, álcázva. A gyakran ismételt klisé árnyékában, hogy amurra lebegő csalival lehet eredményesen horgászni az én tapasztalatom pontosan az ellenkezőjét mutatja. Ugyan nem vagyok egy amur specialista, életem legszebb amurjai kivétel nélkül aljzatra süllyedő csalikra érkeztek. Célba vettem a jobb oldali, amuros bóját és szabadjára engedtem a csalit, melyhez sok reményem fűzött.
A másik, nagypontyos bóját először a BaitBait Ébredő Erejével terveztem célba venni. A 24-es golyót saját félbevágott pop-up csalijával könnyítettem ki. Vízbeérkezés után mindkét készséget kisegítettem az iszapból és meglehetősen feszesre húztam a damilt. Az a tapasztalatom, hogy így növelhetjük a horog akadásának esélyét.
RÉGI TERVET VÁLTOK VALÓRA
Amint a horgászat megkezdését jelölő feladatokkal végeztem, épp egy nagy, esős nyújtózkodással jutalmaztam magam s ahogy a réteges öltözet alól kikandikáló köldököm fürdött a beáramló oxigénben, agresszív kapás jelentkezett az amuros etetésről. Na ennek már a fele sem volt tréfa. Pulzusom a borús felhők felé ugrott s nem győztem elég gyorsan csörlőzni, hogy feszesen tudjam tartani a damilt olyan gyorsan úszott az első hal egyenesen az irányomba. Küzdelem nélkül egy furfangos amur hasa jelent meg a stég előtt 5 méterre. A világ fájdalma és fáradtsága látszott a halon, kedvesem már iparkodott a szákkal megmeríteni. Láttam én már karón varjút, engem nem tréfál meg ilyen könnyen a rafinált uszonyos. A szákot kezembe ragadván megcsiklandoztam a hal oldalát, mire az feltárta erőtartalékait és nyílt lapokkal kezdtünk el játszani. Hangosan csobogott a víz, Bercike elalélt a csodálkozástól. Bedobástól számítva nem telt el 20 perc és már parton is volt a túra célhala, egy 8,5 kilós amur.
Várva várt vendég
Amúr úr
Az esős szürkület sötétségbe szomorodott s a kora esti órák gyümölcse még további két szép ponty volt. Másnap kora reggel ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Újabb két szép ponty a nagypontyos etetésről, melyből az utóbbi meghaladta a 12 kg-ot. A túra első reggelén már örömpeca hangulatba kerültem s mivel minden nyomás nélkül tudtam horgászni, elkezdett „játszani a csapat”. Eszembe jutott, hogy kipróbáljam egy-egy nagyobb golyó könnyítését gumikukoricával. Így jártam el s a Feedermania ütős termékei közül egy szilvás és egy BCN-es kuki került a hajszálelőkére az ízben harmonizáló bojlik balanszírozására. Mindkét trükk hamar eredményt hozott óriási megelégedésemre.
Töves
Különleges szépség
Aranytallérok
ZÁRÓ AKKORDOK
Hosszú szünet következett. Idő közben teltház lett a tavon s arra gondoltam, hogy a víz nagy nyomás alá került, hát újat, többet kell mutatnom. PVA hálókból tömtem csinos kis attraktív zsákokat, melyekbe bojli-és pellet őrleményt töltöttem gazdagon aromásítva. A frissítés és az új taktikai lépés bemutatása megtörte a hosszú csendet s a sötétség beálltával zendült is a kapásjelző. Az eső megállás nélkül esett s horgásztársaim lelkesedése nem csillapodott, de a hideg kiült az arcukra. Mivel minden tervem halat adott, a szelektálás is mesésen sikerült, hiszen 8 kilósnál kisebb halat nem fogtam, s a hideg ellen is egy gyomorkeserűvel védekeztem, adakozó kedvembe kerültem és Esztinek ígéretet tettem: ha nem csillapodik az eső a túrát egy nappal megkurtítjuk és másnap hazaindulunk, mert így a tervezett bográcsozást sem tudjuk megvalósítani.
Hajnali négy óra után kicsivel húzós kapás riasztott ki. A látvány kárpótolt. Sűrű, tejfehér köd töltötte meg a völgyet. Az eső ugyan elállt, a páratartalom igen magas volt s jóleső melegség töltött el, ahogy a környező erdők sziluettje kibontakozott a ragadós párából, miközben az újabb 10 kiló fölötti pontyomat dédelgettem. Csodálatos élmény volt. A hideghez nem szokott, örömtől didergő személyzetemre tekintve bejelentettem: a feladat elvégezve, hazamegyünk ma.
Hajnali Hal
A köd helyét bátortalan napsugarak vették át, de a radarképekből láttuk, hogy délután újra esni fog. Délig kell elhagyni a horgászhelyeket, de a tógazda vendégszeretetét élvezve délután kettőig maradhattunk, hogy a kamaszos napsugarakkal megszáríthassuk sátrainkat. Táborbontás, sátrak szárítása, minden olyan jól ment, hogy a végére még keszegezni támadt kedvem. Míg a sátrak alja kilehelte a sarat, én gyorsan keszeg-kaját gyúrtam s az ólmok helyét átvette egy-egy kosár. Gondoltam, hogy nem égetem fel a hidakat magam mögött, ezért az egyik csali 2 tigrismogyoró egy apró mangós pop-uppal, a másik pedig 3 kukorica fűzve amuros gumikukival volt. Bár a további pontyok-amurok jelentkezését nem lehetetlenítettem el, nagyon tudtam örülni újabb célhalaimnak, a méretes keszegeknek.
Ahogy magunk mögött hagytuk kedvelt tavunk, újabb esőcseppek jelentek meg az autó szélvédőjén. A peca rövidebb lett a tervezettnél, ugyanakkor minden sikerült, amit elterveztem. A felszerelés és a sátrak is szárazan kerültek kocsiba s Bercike is góliát lépést tett afelé, hogy horgászkutya legyen.
Bercike barátkozik
Hozzászólások